Elindultunk… Reggel korán Marosvásárhelyről indult az első résztvevő (Macsu), rövid kolozsvári kávézás után Zsigmond Jocót összeszedve vágtattunk - némi meglepetésre - Nagyváradra. Ügyes-bajos dolgok elvégzése után, Dórától kaptunk finom tehéntúrós gombócot, majd sofőrt váltottunk. Bordáska, mint építő vállalta a sofőr szerepét is, és közben felvettük a Fekete Sas Palotából Imolát is.

Aztán visszamentünk Élesdig, ahol nekivágtunk az Érchegységnek és Solyómkővárat útba ejtve haladtunk Hosszúfalun és Szilágysomlyón át Erkedre. Solyómkőváron felfedeztük a helyi szlovák kisebbséget, s Jocóból előjött a nacionalista. Szerinte: “ha beengedsz egy tótot a házadba, akkor az onnan kiűz Téged” - nem egy költői sor, de hát Jocó mondta. Erre Bordáska szerint a magyarok űzték a szlovákokat fel a hegyre.

Szóval, rövid kis történelmi “vita” után 17 óra környékén megérkeztünk Erkedre, ahol már a megszokott forgatókönyv várt: enni kellett. Egy kis túrós laska (értsd: túrós csusza) elfogyasztása után röpke két óra alatt lehántottuk a fák kérgét. Persze, kellett azért fél órát sorba állnunk, hogy munkához jussunk, mert a helyiek erőteljesen belekezdtek, nemcsak a játszótér szétbontásába (ugyanis a hintát Krisztinának sikerült leszakítania, a mászkálón pedig egy becsületes gerenda tört ketté - mindez két évig bírta, valamilyen oknál fogva megérkezésünk pillanatában viszont feladta a küzdelmet).

A fák meghántása, valamint a homokozó felásása után 20 órakor máris érkezett a következő etetési szakasz: sült kacsa krumplival, majd némi sör társaságában megbeszéltük, hogy milyen játszó-eszközöket is szerelünk az idén. Az éjszakát pedig Bordáska gyereknevelésre való rászoktatásával töltöttük. De közben azért Jocótól is kaptunk némi eligazítást a világ különböző jogrendszereiről.

Elindult a második nap…