Az átadás napja…

Vasárnap d.e. egy kiadós reggelit követően még összeillesztettük a hinta felső gerendájának elmaradt részét és ezzel tulajdonképpen lezártuk a szilágyerkedi játszótér-építés második szakaszát is.

Következett az Istentisztelet, ahol újra megjelent minden fontos ember: Bogdán Zsolt, református esperes hirdetett igét, majd Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke, parlamenti képviselő, Végh Sándor, Szilágy megye prefektusa szólt az egybegyűltekhez. A játszótérépítők nevében Macsu mondott néhány szót, majd sor került a parókia-avatásra és a játszótér avatására is.

Jöhetett a “szokásos” ebéd, majd a légvár összehajtogatása, ami nem kis feladat volt, de derekasan megküzdöttünk az agyonázott, vízzel megtelt légvárral, s végül a Dobloban landolva elindul Vásárhely fele. Bordáska nekivágott a Nagyvárad felé vezető útnak, Lacus és Macsu pedig Pest fele vette az irányt. Persze azért némi házikenyér, kalács, méz és pálinka kíséretében.

De közben megbeszéltük, hogy Balázs Zoli hiába mondta, hogy most már teljes a játszótér, mert mi vissza fogunk térni egy csúszdával, és Bordáska feltétlenül szeretne cserjéket is ültetni. Úgyhogy folytatás lesz… De addig is Palkónak nagyon megtetszett a lelkészi élet, úgyhogy “beöltözött”:

Azt még nem tudjuk, hogy a teológiát is elvégzi-e, de hátha…