Szombaton reggel is tartani tudtuk magunkat a késéshez – minden reggel 8:30-kor lett volna a reggeli, de ezt eddig még nem sikerült abszolválni (lehet, hogy kellene a csapatnak még egy időgazdálkodás tréning is?).

A késői kelés és a kiadós reggeli meghozta a várt hatást, délelőtt mindenki csak kóválygott a területen, igyekezve kikerülni bármiféle ütközést valamely kerti szerszámmal. Ezt Palkó elégelte meg elsőnek és olyan tempót kezdett diktálni, hogy még Nándi is ásót fogott – az erről készült fotókat azonban a családban történő esetleges munkára-fogás elkerülése végett nem tesszük publikussá, de aki nem hiszi, járjon utána. Egyébként Nándi hajnali 2 óra magasságában érkezett meg – nála ez már szokás, hogy este még nincs, de hajnalban már részt vesz a reggelin.

No, de térjünk a munkára: elsőként helyére került a homokozó kerete, majd a mászkáló három oldala került kialakításra még ebéd előtt. Délután pedig a mászkálót fejeztük be és a lengőhinta került a helyére, kivéve magát a hinta-szerkezetet, amelyet este sikerült méretre esztergálni és lefesteni.

A nap élmunkása – első alkalommal nem erkedi fiatal, de természetesen nem az animátorképző csapat tagja – Palkó lett. Ide tartozik még az a hír is, hogy a Szivárvány Ház első udvarára egy óriási süllyedő Titanic került, még reggel, aminek az erkedi gyerekek mellett az animátor-képző csapat tagjai is felhőtlenül örültek. Na jó, Zsuzsa és Ildikó nem annyira, nekik egy idő után felügyelni kellett az egyre inkább elszabadulni látszó gyereksereget – érdekes módon minden gyerek a süllyedés elől a hajóra menekült.

Amint a fotón is látszik, Zsuzsa az elején még nagyon élvezte:

Este már nem tudtunk focira gondolni, így inkább egy tonnányi szilvás gombócot pusztítottunk el, majd ki-ki aludni próbált (volt, akinek ez semmiféle gondot nem okozott – bezzeg az erkedi kakasok nem nagyon bírják a semmittevést – így a budapesti vendégek igencsak hiányolták a villamos zaját, amely sokkal ringatóbb, mint a kakasok kukorékolása).