Ma vagyunk a legtöbben, így a legkisebb lendülettel kezdtük a napot…  Hosszú reggeli, majd kávézás, aztán egy kis kenegetés – újra lekentük az éjszaka kezelt pad-léceket. S akkor jött a meglepetés: szétszedtük a két éve épített eszközöket. Nem mindent, de a hintát és a mászókát igen. A homokozó maradt. S elkezdtük a karbantartást.

Bálint gazda vette kezelésbe a körhintát, ugyanis különböző vasszerkezeteket kellett ráhegesszen a csille-kerékre, azonban a késő d.e.-i időpontban már igencsak borgőzös állapotban igyekezett meggyőzni bennünket, hogy hagyjuk nyugodtan dolgozni, mert minden rendben lesz. Estére még nem haladt a kerék egyet sem… 

Közben Bordáska osztotta a feladatot, főleg Imolának, majd megérdeklődte Lacustól, hogy milyen is kertészmérnöknek lenni. Merthogy újabban Bordáska is ezt tanulja. Sőt, mint kiderült a csoport egy másik tagja is belevágott, ugyanis Zsuzsa csoporttársa Bordáskának a nyárádszeredai kertészmérnök szakon. Vagyis nemcsak a gyereknevelés vált a csoport intenzív tevékenységévé, hanem a kertészkedés is felütötte fejét.

Jöhetett az ebéd, kiadósan, ahogy az már lenni szokott Erkeden. Két-két tányér káposztaleves fejenként, aztán meg csirkehús, körettel, káposztasalátával, s a végére a csúcs: Gizus tiramisuja. Palkó betegségre való hivatkozással aludt egy keveset és csak a desszert elfogyasztásában vett részt. Imola és Jocó távozott: egyikük születésnapi bulira, a másik esküvőre. Bordáska meg a homokra feküdt ki egy kicsit. Azt gondolhatta, hogy a tengeren van.

Közben elindult a hinta-szerelés, s meg is lett mind a négy lengő-szerkezet, úgyhogy szombaton már állíthatóak a lábak. Össze lett szerelve a két pad is, s ki lett ásva a mászófal helye. Na, ez utóbbi nem egészen, de holnapra be lesz fejezve… 

S persze beindult a légvár is, a település ifjúságának nagy örömére. Sajnos a falu állatai nem igazán bírták a légvárat, no nem az azon való csúszkálást, hanem a hazatérést, mert a falu közepén a közel harminc gyerek akkora zajt csapott, hogy nem találtak haza a tehenek és kecskék. A szomszéd viszont rendkívül korrekt volt, zsákot húzott a ló fejére és úgy vezette haza. 

Most először – szerintünk soha ilyen nem volt Erkeden – kaptunk uzsonnát. Könnyű kis palacsinta volt, fejenként be is nyomtunk néhányat. Aztán meg is érkezett Jaskó Gyöngyi, s jöhetett a vacsora: szilvás-gombóc, fejenként alig 10-10 darab jutott. Küldtünk Zsuzsának is – hajnalban Bordáska elindul Nyárádszeredába, s akkor visz magával…