Péter Laci barátom (és egykori egyetemi témavezetőm) blogján találtam a következő bejegyzést, ami az iskolai erőszak kapcsán veti fel az “iskola, mint a társadalom kicsiben” témát.

Moore, Michael (2002) Bowling for Columbine. Alliance Atlantis Communications

Nemrégiben a Kar vezetősége felkért, hogy a szakvizsgán opponensként értékeljek néhány szakdolgozatot. Egyik az iskolai erőszakról szólt. Ennek okán olvastam át az idevágó legfontosabb szakirodalmat és néztem meg újra Michael Moore filmjét is. Annakidején egy kedves diákom hívta fel rá a figyelmem (több más filmre is, még egyszer köszönöm B. Sebi barátomnak).

Úgy gondolom, a magyarul nem feltétlenül szerencsés, de marketingileg jól hangzó Puska, kóla, sültkrumpli cím alatt futó Oscar-díjas Moore féle dokumentumfilm a legjobb, amit a rendező valaha is készített. A kérdés, aminek a megválaszolására törekszik viszonylag egyszerű: miért következhetnek be az olyan szörnyű események, mint amilyen a Columbine High Schoolban (Columbine, Colorado) történt 1999 áprilisában, ahol két diák lemészárolt 11 diákot és egy tanárt, 21 másik társukat pedig súlyosan megsebesített. Mielőtt ők maguk öngyilkosok nem lettek. Érdekes egybeesés: a Jugoszláv háború (NATO vs. Szerbia) ugyanaznap robbant ki…

Moore rendes dokumentumfilmeshez méltóan a kérdést tágabb kontextusba helyezi, helyszínekre látogat el, a kulturális tradíciót (hősi cowboy múltat) és a szocializációs ágenseket (iskola működése, média-kínálat, zeneipar) egyaránt vizsgálja. A boncolt kérdést az Amerikai Álomhoz (boldogság, gazdagság, harmonikus élet) mérten veti fel.

Okosan deríti fel, hogy az iskolai vérengzéseknek a legfontosabb oka (több van) a fegyverhasználat társadalmi beágyazottsága, ami az iskolában végbemenő folyamatokkal összekapcsolva időnként tragédiához vezet. Ezt a következtést alkalmazni lehet a Németországban, Finnországban szintén gyakori iskolai vérengzések magyarázatára is. Miről van valójában szó?

Szociológiai közhely, hogy az iskola „egy veszélyes hely”. Az egyik olyan intézmény, ahova a társadalom tagjainak a belépése nem önkéntes, hanem kötelező. Egyáltalán nem demokratikus: a többségi elv nem érvényes; a diákok többen vannak, de nagyon kevés dologban szólhatnak csak bele. Mindez bele van kódolva a terszerkezetbe: a diákok csak egymás hátát látják, figyelmük a tanárra irányul. Ők ülnék, (szerencsésebb esetben) az utóbbi áll. Ő beszél, a diákok hallgatnak (sokszor túlontúl sokat, de ez más kérdés).

Éppen ez a lényeg: a tanított tanagyag a társadalom működése szempontjából másodlagos. A lényeg az úgynevezett rejtett tanterven van. Ez „töri be” a diákokat, a társadalom jövendőbeli teljes jogú tagjait –idomítás a javából. Nem az a lényeg, hogy a diák tudja, mikor volt a Hanstings-i csata. Hanem az, hogy tanulja meg az autoritást, a hatalmat tisztelni, a parancsokat teljesíteni, az időt a tevékenységek között tagolni, a helyszíneket az idő és a tevékenységek függvényében váltogatni. Értette annakidején valaki, a szünetben miért kellett kötelezően kimenni az osztályteremből, de a naposoknak bent maradni? Miért kellett a vécére óra alatt kikérezkedni?

Hat azért, mert az iskola a társadalom kicsiben, ahol a viszonyok hierarchikusak, ahol a kíméletlen verseny uralkodik. Mindezt aztán a tetejében még hivatalosan jegyzik is, a jegyek formájában, ami a diákok közötti szolidaritást kezdi ki. Gondoljunk csak a magolósak versus népszerűek (tojásfejűek versus skacok) csoportjaira, vagy arra, vajon miért ülnek a jó iskolákban a diákok egyedül a padban…

Mert az iskola az engedelmesség képességét akarja kialakítani, másfelől pedig folyamatos versenyhelyzetet teremt az iskolások között. Magyarán: az iskola a társadalom kicsiben, ahol a gyermekeken folyamatos nyomás van. Akárcsak a felnőtteken, csak másféle.

Nos, ha mindez a tinédzser kori problémákkal illetve fegyverviselés habituális használatának kulturális mintájával (vagyis az embereknek van puskájuk, és azt időnként használják is) kapcsolodik, akkor érthető, hogy a nyomás alatt összeroppanó serdülők miért ragadnak olykor fegyvert, és mészárolják le elsősorban diáktársaikat – a tanárról tudják, hogy rendszerint ellenség, de a társaktól olykor mégis elvárnának némi segítséget. Ha ez tartósan elmarad… akkor Bowling for Columbine. Sajnos ez a társadalmi problémák egyik legsúlyosabbika, de a társadalom alig tesz lépéseket a megoldására. Nem feltétlenül érdeke.

(forrás: http://peterlaci.blogspot.com/2009/07/szabadido-erdekes-filmek-bowling-for.html)

További, a témához kapcsolódó film: Gárdos Péter Tréfa című alkotása (Kosztolányi Dezső azonos című 1912-es novellájából készült. A novella itt olvasható: Tréfa. A film kritikája pedig itt érhető el: magyar.film.hu), amely a 2009-es Filmszemlén a legjobb rendezői díjat kapta.

Az oktatási jogok biztosának vizsgálata a nyár végén zárul, akkor majd nemcsak magyarországi, hanem nemzetközi viszonylatban is kitekintést lehet látni az iskolai agresszióval kapcsolatosan.