Húsvét után Pest fele haladva letértünk Szilágyerkedre Nándival, hogy megtekintsük a szeptemberben építet játszóteret.

Nagyon örültünk, ugyanis a játszóteret “igénybevétel” közben tudtuk megtekinteni, néhány fotót készítettünk az eseményről. Illetve azt is felfedeztük, hogy a Balázs családnak annyira megtetszett az építés, mint “műfaj”, hogy azonnal kisebb palotát alkottak a házuk helyébe. Persze az mégiscsak beszédes, hogy ezen építkezés kapcsán nem hívtak bennünket segéderőnek. Ennek két okát véltük felfedezni:
1. Nem hiszik, hogy ház-építésben is maradandót tudunk építeni.
2. Úgy megtanulták, hogy miként is kell építkezni, hogy ők maguk akarták kipróbálni.
Ugyancsak szomorúak voltunk azért, mert Gizusékat nem találtuk otthon, pedig titokban arra számítottunk, hogy némi húsvét-utáni süteményt azért bekaphatunk, de hiába jeleztük már szombaton, hogy szerdán arra kanyarodunk, mert a Kolozsvár és Zilah között vezető úton láttuk elszáguldani Zolit, de azt nem tudtuk eldönteni, hogy Gizus mellette volt-e. Így aztán némi körültekintés után folytattuk útunkat.