Települési Gyermek és Ifjúsági Önkormányzatok X. Országos Találkozójára került sor 2009. március 20-22. között Pécsváradon. Az eseményen két workshopra is sor került a Gyermekjogi Cselekvési Tervhez kapcsolódóan. Az alábbiakban a workshopok emlékeztetője olvasható:

Emlékeztető
a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzatok Országos Találkozója
(Pécsvárad, 2009. március 20-22.)
keretében megtartott 2 workshopról
  

A délelőtti és délutáni (2 x 1,5 órás) szekcióban más-más gyerekek vettek részt. A beszélgetés indításaként - a bemutatkozást követően – arról beszéltem, hogy melyek a főbb törekvések a gyermeki jogok érvényesítése terén, hogy egy olyan településen, országban, világon éljenek, ahol jó gyereknek, fiatalnak lenni. Tekintve, hogy kb. 14-17 éves gyerekek voltak jelen, akik számára csak az ismert közeg (település, iskola) volt értelmezhető, a kiinduló kérdés az volt, milyennek képzelsz el egy olyan falut, várost, ahol jó gyereknek lenni. Érkezzünk meg egy ismeretlen városba, nézzünk körül, mit látunk, ismerkedjünk meg gyermekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel. Mit tapasztalunk. A beszélgetés innen indult, majd lezárásként mindenkit megkértem, hogy írja le azt a három legfontosabb dolgot, ami szükséges ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat.

 Összefoglalva: 

1)      Biztonság:
-       ahol a gyerekek, fiatalok biztonságban vannak, közterületen, nyilvános helyen késő este nem lehetnek;
-       biztonságos, tiszta játszóterek, parkok.

2)      Közösségi terek 
a)      kültéri: parkok, játszóterek, ingyen használható sportpályák;
b)      beltéri: klub, művelődési ház, fiataloknak szóló programokkal, ahol nem csak a felnőttek és ott dolgozók határozzák meg, hogy milyen programok vannak, ahol ingyen lehet beszélgetni, beltéri sportot (csocsó, biliárd) művelni, számítógépezni, ahol lehet tanácsot kérni szakemberektől, vagy csak beszélgetni velük, és ahol kortárs segítés is van, mert a fiatalok szívesebben fogadnak el a kortársaktól tanácsot.

3)      részvétel
-       kérdezzék meg a fiatalokat, hogy mi a problémájuk (anonim kérdőívvel, vagy akar beszélgetés során); probléma, hogy a fiatalok egy része nem tudja konkrétan megfogalmazni, hogy mit szeretne, illetve a kérdőívre komolytalan, valótlan válaszokat ad, így annak a hitelessége kétes
-       vonják be őket a döntésekbe, a felnőttek vegyék komolyan őket, ebben sokat segíthet, ha a fiataloknak személyes kapcsolatuk van a felnőttek, és őt őszintének tartják, bizalommal vannak iránta, illetve, ha a felnőttek türelmesebbek, a fiataloknak nincs tapasztalata, így segítségre, támogatásra szorulnak, de ettől még komolyan kellene venni őket
-       a felnőttek sokszor meg sem próbálják, hogy bizalmas, személyes kapcsolat alakulhasson ki a fiatalokkal, csak elutasítják őket
-       sokat segít, ha valaki olyan családban él, ahol a szülők kikérik a véleményét, hagyják, hogy döntsön, segítenek, hogy elérje a célját, nem “dorongolják a földbe”, ha tévedett, ha nem sikerült
-       egyre kevesebb az aktív, vállalkozó fiatal, aki hajlandó dolgozni a többiekért (iskolarádió, diákönkormányzat, programszervezés)
-       ebben az is benne van, hogy sok helyen csak egy napra választanak diákpolgármestert, akinek semmiben nincs szava, sokszor nem értesítik őket a napirendről, a témákról, nincs lehetőségük arra, hogy felkészüljenek és elmondják a véleményüket
-       jó lenne, ha kötelező lenne, hogy minden önkormányzat biztosítsa a gyermek és ifjúsági önkormányzatok működési feltételeit, hogy beleszólhassanak, ki a felnőtt segítőjük, ha lenne a gyermek és ifjúsági önkormányzatok választásához is pénz, mint a felnőttek esetében
-       megállapodtunk, hogy lenne, ha lehetne „együttműködési szerződést” kötni a felnőtt önkormányzattal, amiben megállapodna mind a két fél, hogy melyik fél milyen jogot, lehetőséget biztosít, illetve milyen kötelezettséget vállal, és ez kölcsönös lenne
-       jó lenne, ha lenne lehetőség az iskolán belül, illetve a településen belül arra, hogy a gyermek és ifjúsági önkormányzat is el tudja mondani, mit tervez, mit csinál (külső és belső nyilvánosság) helyi rádió-, tv-, újság, állandó rovat, amit ők szerkeszthetnek, ezzel magukat is be tudnák mutatni, de ez egy ellenőrzési lehetőség is lenne a felnőttek felé

4)      jogismeret, jogtudatosság, jogérvényesítés 
-       nem tudják, hogy milyen jogaik vannak, az iskolában tanultak valamit, de azt nem tudják a mindennapi életre vetíteni, alkalmazni
-       nem tudják, hogy honnan, kitől lehet tanácsot kérni
-       jó lenne, ha tanulhatnának erről, de nem úgy, hogy a tanár felsorolja, hanem szituációs játékkal, konkrét példákkal, helyzetekkel
-       nem tudják, hogy ha valóban sérülnek a jogait, mit tehetnének, kihez fordulhatnának, nem is tudnak olyan példát, hogy bárki „jogorvoslatot kért és nyert”
-       az iskolában a házirend mindenhova ki van függesztve, abba nincs beleszólásuk, az csak a kötelességekről, szabályokról szól, az miért nincs kifüggesztve, hogy mik a jogaik és hol kaphatnak tanácsot, segítséget, nem tanártól 

(készítette: Debreczy Márta, SZMM Gyermek és Ifjúsági Osztály)

Folytatás: április 2-3. Település és Ifjúsági konferencia Budapesten (hamarosan az itteni szekció beszámolója is felkerül az oldalra).