Vajda Gyuri barátunk foglalta össze a Maros megyei Népújságban a március 5.-én, többek között alapítványunk szervezésében létrejött Görög Ibolya előadást. A második rész alább olvasható:

Protokoll – a hitelesség etikája

Kézfogás, kézcsók, puszilózás, vállveregetés

Március elsô napjaiban a marosvásárhelyi Novocom Consult Kft. vendégeként tartott elôadást Görög Ibolya, a Szegedi Tudományegyetem és az egri Eszterházy Fôiskola címzetes docense, a magyar Miniszterelnöki Hivatal volt protokollfônöke. Témája: Európaiság – hitelesség – protokoll az Európai Unió üzleti életében.

(Folytatás március 19-i lapszámunkból)

A találkozás után tiszteletben kell tartani a tisztes távolságot, nem illik átlépni az ún. intimzónát, amit a kommunikációs szakemberek 50 centiméteres körként határoztak meg. Ez különösen fontos bizonyos kultúrkörökben. Ismeretlen személlyel való találkozáskor zavaró bizalmaskodás, ha ezen a láthatatlan körön belül lépve üdvözöljük beszélgetôtársunkat. Az sem mindegy, hogy ki nyújtja elôször a kezét, kinek van fölé-, illetve alárendelt viszonya a másik féllel szemben. A zsidó keresztény kultúrában a férfi teheti ezt meg elôször. Ezzel ellentétben, például Koreában a nô az, akinek tiszteletben kell tartania a férfit. Ebben a keleti országban ha egy férfi felül az autóbuszra, a nô kötelezôen át kell adja helyét. Hivatalos találkozón a fogadó fél nyújtja elôször a kezét, a látogató beosztásától, rangjától és nemétôl függetlenül. Ha például Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke ellátogat Ákosfalvára, akkor a polgármesternek kell elôször nyújtania a kezét.

Ebben a gesztusban is igen fontos a szemkontaktus. Sértô lehet úgy kezet fogni valakivel, hogy közben nem nézünk rá. Ha egy olyan helyiségbe lépünk, ahol többen tartózkodnak, s megszakítunk egy beszélgetést, akkor nem kell mindenkivel lekezelnünk. Szemkontaktussal is üdvözölhetjük a teremben levôket. Úgy fogunk helyesen kezet valakivel, ha nyitott tenyérrel, felfele tartott hüvelykujjunkig csúsztatjuk egymásba jobb kezünket. Erôteljesebben lehet, de nem szabad szorítani és túlzottan rázogatni partnerünk jobbját. Ha túl erôsen szorítják a kezünket, akkor ujjaink kinyújtásával jelezhetjük, hogy részünkrôl “befejezettnek tekintjük” az üdvözlést. Abban az esetben, ha nagyon rázzák a kezünket, a másik tenyerünket társunk összekulcsolt kézfejére kell tenni nyugtatólag, majd eresszük el a másik kezet.

Kultúránkban a kézcsók tévesen a nôknek járó tiszteletadás gesztusaként terjedt el, ugyanis a kézcsók kialakulásakor nem a férfi–nô kapcsolat része volt. A középkor végén, amikor a spanyol fônemesek gazdagabbakká váltak, mint a király, az udvari etikettet úgy alakították ki, hogy a király elé járuló nemeseket a hatalom tiszteletére minél mélyebb meghajlásra kényszerítsék. Az uralkodó természetesen minél lennebb nyújtott kezet alattvalóinak, hogy azok mélyebben hajoljanak rá a király kezére. Jóval késôbb vezették be a franciák a kézcsókot a férfi–nô viszonyban. Európában, mi több, a világban nem mindenhol terjedt el ugyanazzal a jelentéssel. Angliában még a családon belül sem szokás, az Amerikai Egyesült Államokban közhivatalokban szexuális zaklatásként akár börtönbe lehet kerülni e gesztusért, Japánban pedig elképzelhetetlen az ilyesmi.

Minden esetben elôször a nôk kell nyújtsák kézcsókra kezüket úgy, hogy az alsó és a felsô kar L alakot vesz föl. A férfi legmagasabban a nô melléig húzhatja fel a tenyerét. A helyi szokásokat tiszteletben tartva kell a kézcsókot adni. Vannak országok, ahol ajakkal nem illik megérinteni a kézfejet, csak fölé hajolva adjuk meg a tiszteletet. A volt osztrák–magyar monarchia területén még divat a “cuppantás”, de ez már egyre inkább kezd kimenni divatból. Nem illik a kezet nyújtó nô szemébe nézni. Ez félreérthetô szexuális kihívás is lehet. Ha a férfi ilyen illetlen közeledést tanúsít, akkor a fogadó hölgy egyszerûen nézzen máshova, ez egyenlô a kikosarazással.

A puszilózás a nôk közötti kézfogás helyett alakult ki. Ez olyan intim érintés, amelyet csak nagyon közeli családtagok engedhetnek meg maguknak. Ne éljünk vissza a helyzettel. Európában már kezd kimenni a divatból. Ezt kerülendô a kevésbé közel állók kézfogással egybekötött szemkontaktussal üdvözölhetik egymást.

Vigyáznunk kell a vállveregetéssel is. Ez leginkább az egyvallású kultúrában terjedt el, ott, ahol a béke jeleként megölelik, megcsókolják egymást a hívek. A nagyon katolikus, iszlám, nem ortodox zsidó és a pravoszláv ortodox közösségekben terjedt el a vállveregetés. Az erôsen kálvinista hitû országokban az emberek óvakodnak ettôl. Amúgy a vállveregetés elôzetes ismeretséget, kötôdést feltételez, így nem lehet ezzel kezdeni egy kapcsolatot. Ismerôseinket is csak intimebb, családiasabb környezetben üdvözölhetjük így, a közhivatalokban, munkahelyen nem illik a bratyizás.

Vajda György

(forrás: http://www.e-nepujsag.ro/hir.php?m=31234)

Az első rész elérhető a mi oldalunkon is: http://kozeletre.hu/2009/03/20/a-protokollrol-1-resz/