Péntekre erősítést is kaptunk: már tegnap este megérkezett Nemes Palkó és barátnője, Ildikó, ma délelőtt pedig Löffler Lacus és kislánya, Hanka – egyébként Ő volt a játszótérépítő vendégek legifjabbja. Hanka és Zsuzsa azonnal szoros barátságot kötött egymással és ebéd után el is vonultak aludni egy keveset – Zsuzsa nem örült annyira, hogy Hanka kicsit sem volt álmos, így kénytelenek voltak csatlakozni az építkezéshez.

A lendület tovább folytatódott, és ennek megfelelően a szerdán előkészített faanyagot a lányok lazúrral kezelték, miközben a fiúk újra ásót fogtak és a mászkáló helyét alakították ki. A munka végén a kész faanyagot méretre vágtuk. A nap csúcsa volt, hogy a Lacustól (Tündértkert ’97) ajándékba kapott Lappset lipinkát – vízmértékkel bemérve – végső helyére tettük.

A ma élmunkása Berti volt, aki egymaga elhordta a tegnap kiásott mintegy 3 m³ földet. Bordáska a tegnapi gödörásás után ma a derelye evésben vitte a prímet – de ezt nem áruljuk el a Transindex olvasóinak, hiszen mindenki tudhatja, hogy Bordáska a kiegyensúlyozott, egészséges, bio étkezés feltétlen híve.

Estére megérkezett az újabb erősítés is: Zsuzsika, Kocsis András és barátnője, Ilde csatlakozott hozzánk, de még várt ránk egy komoly feladat: a szilágyerkedi „hatvanfős” futballcsapatot kellett legyőznünk. És ez sikerült! Igaz, kellett hozzá némi helyi segítség is – ugyanis érdekes módon az idő előrehaladtával az erkediek egyre gyorsabban tudtak futni (javasolnék némi doppingvizsgálatot) –, Emőke és Krisztina a mi csapatunkat erősítette. Itt kell megjegyeznünk, hogy miközben Hanka, Zsuzsa és Ildikó a pálya széléről tartotta bennünk a szuszt, addig Zsuzsika volt a legkeményebb védő.

Késő este még ifire is elmentünk, ahol a barátságról beszélgettünk volna, de kiderült, hogy egyre kevesebb a mondanivalónk ezen a téren – kár. De az is lehet, hogy Bordáska mélyfilozófiai megjegyzése, hogy „a barátság minden”, vagy Zsuzsa „érthetetlen” visszafogottsága, ami Jézus barátsága kapcsán nyilvánult meg részéről, akadályozta a beszélgetés elhúzódását. Mindenesetre Balázs Zoli, lelkész a református egyház minden díját, elismerését bezsebelhette, ugyanis elérte, hogy néhány katolikus és egy unitárius is közös imába foglalta, hogy örökké református magyar ember lesz.