Nagyon komoly tud lenniKészült egy szakdolgozat, melyben Ifjúságsegítőket interjúvolt meg Letenyeiné Mráz Márta. A szakdolgozathoz teljes egészében még nem jutottunk hozzá, így egyenlőre a konklúziók helyett csak Mácsuval készült interjú.

Milyen célcsoporttal dolgoztok?

intézményi diákönkormányzatok, települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok, fiatalok formális és informális csoportjai, civil szervezetek, települési önkormányzatok, gazdasági társaságok

Mióta működik a szervezet?

1998

Kik a tagjai?

Önkétesek és főállásúak hányan dolgoznak? Nincs főállású alkalmazottja az alapítványnak, az önkéntesek száma változó

Hány fiatalt és/vagy ifjúsági szakembert képeztek? (évente átlagosan vagy összesen a működésetek alatt, ha erre van adat?)

Évente 100 képzési napot valósítunk meg, amelyeken összesen 1.500-1.600 személy vesz részt.

A képzésre a gazdasági szférában is van igény illetve piacosítható-e?

Igen, egyelőre csak eseti megkeresésekkel találkozunk, de ezek egyre gyakoribbak.

Fenntartható-e a képzési rendszer?

A legnagyobb problémát a megfelelő színvonalú képzők biztosítása okozza, emiatt nem mindig tudunk reagálni időben minden megkeresésre.

Hogyan lehet valaki képző? Milyen gyakorlatra és egyéb tudásra van szükség?

Nagy általánosságban három szinten indul a képzői kompetencia: tudás, készség, attitűd. Alapítványunk mindenek előtt a készségfejlesztéssel foglalkozik, de egyformán fontosnak tartja mindhármat. Ezen túl pedig az adott képzéshez, célcsoporthoz tartozó ismeretek és tapasztalatok elengedhetetlenek.

Milyen készségeket és képességeket, kompetenciákat fejlesztetek?

Olyan emberek számára nyújtunk segítséget, akikben fokozottan megvan a saját életük és életterük alakításának igénye, akik a társadalom passzív elfogadó szerepéből kilépve egy aktív alkotó-alakító, önmagáért felelős, közéletiséget vállaló állampolgárokká válnak. Segítséget kívánunk nyújtani abban, hogy az ilyen attitűddel rendelkező emberek továbbfejlesztve tudásukat képessé váljanak az egyéni érdekképviseleten túlmutató közösségi érdek felismerésére, vállalására és képviseletére.

Milyen eszközöket módszereket használsz elsősorban?

Képzéseink során az átadandó ismeret-technika; a „hogyan kell csinálni”. A tananyag-technika pedig kiveszi a képzőket a képzés centrumából a fejlődési folyamat mellé, mint egy mindig elővehető, megkérdezhető tanácsadót. A középpontban a valóságos élethelyzet, a még ismeretlen megoldás és a megoldást a technika alkalmazásával kereső-kidolgozó csoport van.

Milyen specialitása van a szervezetnek a képzésekben?

Képzési folyamatokban gondolkodunk, éppen ezért a hosszabb folyamatokat (legalább 60 órás képzéseket) valósítunk meg, minden esetben hosszas előkészítő szakasszal (jelenleg két olyan – egyenként 1,5 éves időtartamú – ifjúsági animátorképzésünk van folyamatban, amelyek több mint egyéves előkészítést követően indítottunk el.

Van-e utánkövetés a képzések után?

Rendkívül fontos számunkra a képzések utánkövetése, éppen ezért egyrészt a projekt lezárását követően a csoport, szervezet további eseményeit követjük, másrészt pedig igyekszünk egyéni követést is folytatni. Ezért van az, hogy ma már önkénteseink közül mindenki a képzéseink után kapcsolódik be az alapítvány tevékenységébe.

Mit gondolsz az ifjúsági munka társadalmi elfogadottságáról?

Ennél a kérdésnél érdemes külön választani az állami és a helyi szintet. Állami szint alatt az értem, hogy a hivatalos kormánypolitika és kommunikáció szintjén miként jelenik meg az ifjúsági munka. Ezen a szinten jól érzékelhető egy jelentős visszalépés: törvénykezési (nincs ifjúsági törvény), végrehajtási (nincs miniszteriális szint, de alig látszik valamiféle intézményesülés) szinten egyaránt. Helyi szint alatt értem az önkormányzati szintet, ahol eltérő hangsúlyok figyelhetők meg: vannak „minta-települések”, amelyek jó példakánt jelenhetnek meg, de kicsi a „láthatóságuk”, miközben közösségi szintű hatás jelentős. A közvélemény szintjén lehet ezt a kérdést mérni, azonban nem vagyok meggyőződve, hogy önmagában ez elégséges az ifjúsági munka elfogadottságának mérésére. Sokkal fontosabbnak tartom a kérdésnek a stratégiai megközelítését, vagyis az alulról, közösségi szintről érkező igények és példák erős állami szintű kivetítése, közvetítése, hosszú távon tervezett formában.

Hogyan tudsz hozzájárulni a társadalmi elfogadottság erősödéséhez? Van-e ebben feladatod, ha igen, akkor mit tudsz tenni?

Ezzel kapcsolatban alapítványunk fontosnak tartja a képzési folyamatok folyamatos fejlesztését. Személyesen az elmúlt közel két évtizedben részt vállaltam a határon túli ifjúsági szervezeteknek a magyar állam ifjúsági struktúráival kialakított szerkezetében. A Magyar Ifjúsági Konferencia lehet egy olyan minta, amelyből (hibáiból és sikereiből egyaránt) tanulva, az ott szerzett tapasztalatokat továbbadva lehetne az ifjúsági szféra erősítését összekapcsolni a helyi, települési szintű eredményekkel és mindezeket kivetítetni.